Beszámoló a 12. Szélrózsa Evangélikus Ifjúsági Találkozóról

Binderné Sólyom Tünde (Budahegyvidék) írása az idei Szélrózsa országos ifjúsági találkozóról.

Szélrózsa kicsiknek és nagyoknak

Egyházunk 1996 óta kétévenként megrendezi a Szélrózsa országos ifjúsági találkozót. Lelkészeink rendszeresen kísérik el az ifi tagjait ezekre az alkalmakra. Így volt ez idén is, a Keczkó házaspár tizenhárom frissen konfirmált fiatallal és hat ifissel érkezett Bükre július végén. Az idősebbek sátorban, a többiek közösen egy tanteremben aludtak.

Idén is rengeteg program közül lehetett választani: reggeli és esti áhítatok, előadások, fórumbeszélgetések. Egy ilyen alkalmon Osváth Szabolcs presbiterünk volt az egyik előadó. De megannyi komolyzenei és könnyűzenei koncert, filmklub, játék, sportverseny szerepelt a műsorfüzetben. Nagy büszkeségünkre a hegyvidéki röplabdacsapat első helyezést ért el! Ezen felül volt kémiai kísérletekkel fűszerezett hittanóra, az 500. évfordulóra átalakított reformációs busz és a tömegeket vonzó motor szimulátor. Hogy ifiseink ne vesszenek teljesen el a számos alkalom között, kaptak egy kis lelkészi segítséget: voltak ugyanis kötelező programok, melyen közösen, egy csapatként vettek részt, és ajánlottak, ahol kiválaszthatták a saját érdeklődési körükhöz legközelebb állót.  

De vajon erre a találkozóra csak az ifjúságot várják? A korábbi „szerdai órások” közül van, aki rendszeresen részt vesz immár családostul, s van, aki viszont úgy érzi, hogy már kiöregedett ebből. Régi „szerdaisként” jó magam például 18 év után döntöttem úgy, hogy ifis fiaim mellett tizenegy éves Emese lányommal mi is nekivágunk a Szélrózsának. Sem a sátrazást, sem a tantermi közös alvást nem vállaltuk be ugyan, de végig ott voltunk a rendezvényeken.

Aggodalmam, hogy Emesének még nem való ez a fesztivál, már az első nap szertefoszlott. Eleinte segítséggel, később önállóan megtalálta a saját korosztályából verbuválódott csapattal együtt a nekik való programokat.

Számomra a legnehezebb az volt, hogy sikerüljön oda is érni a kiválasztott előadásra, anélkül, hogy rég nem látott ismerősökbe, az „evangélikus nagy család” tagjaiba ne botoljak. Bizony nem egy programról maradtam le emiatt. Sokan térnek vissza gyerekeikkel együtt, hogy később ők is oszlopos tagjai lehessenek nemcsak a találkozónak, de remélhetőleg gyülekezeteinknek is. Találkozunk két év múlva!

Binderné Sólyom Tünde, Budahegyvidék

Free Joomla templates by Ltheme