Zacher Enikő és Harmati Eszter (Kelenföld) írása az idei cserkésztáborról, Csővárról.
Cserkésztábor Csőváron
Nehéz úgy összefoglalni egy ilyen eseménydús tábort, hogy átadjuk az egésznek a hangulatát, hiszen annyi minden történt, annyi élményben, programban volt részünk, hogy az ember nehezen tudja leírni az érzéseit. Mi most mégis megpróbáljuk.
Nógrád megye egyik kis falujában, Csőváron tartottuk idei táborunkat. Az első pár napban sok nagyobb cserkész segítségével felépítettük a táborhelyet. Az építkezés után mindig volt időnk beszélgetni, játszani és mindezek mellett fel tudtunk készülni az előttünk álló napokra. A munka közben nagyon jól összehangolódtunk, mindenki kivette a maga részét, nem éreztük tehernek, mégis valami hiányzott. Talán a tábor egyik legmeghatározóbb pontja az, amikor a KCS-k (kis cserkészek) és a többi nagyobb cserkész, akik még nem tudtak az előkészületekben segíteni, megérkezik. Akkor lesz a táborunk igazi tábor. A kicsik élvezik a természet nyújtotta lehetőségeket, fantáziájuknak nem szabnak határt, teljes odaadással játszanak. A nagyobbak meg a saját körletüket tervezik, hogy vajon hogyan lehetne megoldani mindent. Egyszóval elindul az élet.
Idén is egy új fiú őrs, a Teknős őrs tapasztalhatta meg, hogy milyen belecsöppenni egy ilyen nem mindennapi erdei közegbe. A beilleszkedés nekik mégsem okozott problémát. Úgy jártak-keltek, mintha már odaszülettek volna.
A természet idén sem mindig kedvezett nekünk, a nagy esőzés megnehezítette a programok szervezését, az étel beszerzését. A helyiek mégis annyira segítőkészek voltak, hogy alig éreztük a hátrányokat. Minden alkalmat megragadtunk, amikor nem esett (hála Istennek sokszor volt jó idő). Volt kézműveskedés, túra, fürdés, falunap, vurstli, számháború, méta és még sorolhatnánk.
Az idei keretmesénk sokszínű volt, hiszen minden őrs egy külön témát, embert személyesített meg, volt például Kodály Zoltán, hercegnők, a kerekasztal lovagjai. A táborpólók elkészítése is egy külön program volt, hiszen mindenki a saját ízlése, fantáziája szerint színezhette ki a mintát.
Idén a már régóta tervezgetett táborkaput is elkészítettük, aminek a tetején néhányan még a reggelit is el tudták fogyasztani egy magasabb perspektívából. A röplabdapályát is fel tudtuk állítani, így a szabadidőben is tudtunk kicsit együtt játszani, ha pedig labdát nem találtunk, akkor egy tolltartó is igazán jó szolgálatot tett egy kis zsinórlabdához.
Rengeteg közös élménnyel gazdagodhattunk a tábor során, és talán a nyarunk egyik legmeghatározóbb eseményévé vált ez a néhány nap.
Zacher Enikő, Harmati Eszter