Egyházmegyei konfirmandus hétvége

Közös készülés az első úrvacsora vételre.

Március első hétvégéjét Piliscsabán töltöttük hét budai gyülekezet hetven konfirmandusával. A gyerekekkel tíz lelkész volt jelen, így hát megtöltöttük a templomot, az ebédlőt és a fiatalok nevetésétől, énekétől volt hangos a Béthel minden háza és az udvara.

Péntek délután esőben érkeztünk, vasárnap reggel hideg napsütésben indultunk haza gyülekezeteinkbe; a kettő között pedig volt egy változékony szombatunk: enyhe, napos délelőtt, szeles délután, hideg, borús-hószállingózós este. A hangulat azonban nem volt változékony: az elejétől a végéig nagyon jól éreztük magunkat, nagyon áldott perceket, órákat töltöttük együtt.

A feladatokból mindenki kivette a részét. Jakab Béla összegyűjtötte a jelentkezéseket, szervezte a hivatalos részeit hétvégénknek.

A nyitó estén Keczkó Pál és Gömbös Tamás vezetett egy vidám, mindenkit megmozdító ismerkedős játékot, majd Horváth-Hegyi Olivér áhítata csendesítette el a sereget, a kenyérre (kenyírre) s annak jelentőségére figyeltünk az Egyiptomból való szabadulás története alapján. Az este fénypontja kétségtelenül a Lift! zenekar felemelő(lélekemelő) koncertje volt. A gyerekek örömmel és lelkesen tanulták a dalokat és énekelték együtt Bence Áronnal és az együttessel.

A vidám és tartalmas este után nehezen csendesedett el a ház. Mi is soká beszélgettünk testvéri közösségben pogácsa és bor mellett.

Szombat reggel Barcsik Zoltán fűzte tovább a hétvége üzenetét az áhítatban. Isten erőt ad, felkészít az útra, a feladatokra! Illés lángosa és friss vize volt előttünk és így meneteltünk tovább. Délelőtt mindenki saját konfirmandus csoportjában gondolta át a reggel hallottakat, vagy épp a soron következő konfirmációs anyagot dolgozta fel a gyerekekkel. Gáncs Tamás és Molnár Lilla Kelenföldről a legnagyobb csapatot hozták közénk, de ezt nem irigységgel, hanem igazi osztozó örömmel néztük.

Ebéd után pihentünk egy picit, majd Kézdy Péter vezetésével másfél órás sétát tettünk Piliscsaba legmeredekebb utcácskáin. Kellemesen elfáradtunk, készítettünk egy csoportképet majd négy csoportra oszlottunk:

Bélával cipócskákat sütöttek a gyerekek, amibe igét is rejtettek a dolgok kezek, Péter Zoltánnal fociztak a srácok, Olivérrel pólót írtak/rajzoltak, velem pedig egy nagy sereg társasozott, alig győztem magyarázni a szabályokat.

Vacsora után a záró áhítat következett, Péter egy különleges festmény alapján-melyen öt bibliai kenyér-történet jelent meg- nagyszerűen fűzte tovább a hétvége gondolatmenetét az úrvacsora irányába. Nagyon jó volt látni azt, hogy a gyerekek mindhárom áhítat idejére el tudtak csendesedni, figyeltek és a beszélgetésből kiderült, el is hozták szívükben az ott hallottakat.

A nap végén vegyes csapatokat alakítottunk ki, és vidám vetélkedő következett, három témában: mit tudtak meg a gyerekek Piliscsabáról, a Béthel otthonról, aztán bibliaismereti kérdések következtek, majd arcképfelismerés. A hét csapatnak egyaránt járó nagy zacskó jutalom-gumicukorral nem lehetett mellélőni.

A hétvégén sokat énekeltünk. Pali és a kis hegyvideki csapat( hatodéves Tamásunk, Andris és Levi fiaink, Sára és Luca, konfisaink) vezette a dicsőítő énekléseket, melybe aktívan kapcsolódtak be a többiek.

Vasárnap reggel viszont szokatlanul csendes volt az étkező, korán, álmosan reggeliztünk, majd mindenki indult haza, saját gyülekezetébe az istentiszteletekre.

Nagyon áldott hétvégénk volt. Hiszem, hogy lelkészeknek-konfirmandusoknak egyaránt az volt. Olyan jó volt látni az örömüket, az egyformaságukat és mégis különbségüket! Hogy jéé, mind 12-13 éves kis konfisok, lógó, kapucnis pulcsiban, de külön-külön mégis hatalmas egyéniségek!

Olyan jó volt látni azt, hogy mindenki tette a dolgát, lelkes volt és lelkesített. Mindenki kivette a részét. Köszönöm, hogy segítettetek, hogy eljöttetek, hogy hoztatok fiatalokat. Mindegy, hogy négyet, nyolcat vagy húszat, mert ott egy csapattá lettünk. Ahogy Olivér mondta: "A mieink, mindannyian".

S én? Igen, társasoztam, meg esti vetélkedőt készítettem, de mégsem ezzel jellemezném saját hozzájárulásomat. Elvittem a szívemet, a lelkesedésemet, és megírom most ezeket a sorokat, hogy legyetek ti is lelkesek!!

Keczkó Szilvia

Napi ige

Miért mondanák a pogányok: Hol van az õ Istenük? A mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit akart! (Zsolt 115,2?3)

[Isten] láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétõl fogva. (Róm 1,20a)