Budahegyvidék

Az énekkar 1989 őszén alakult meg 16 fővel, Hikisch Zoltán vezetésével, csupa lelkes fiatal részvételével. Az akkoriban még ifjúsági ének- és zenekar megalakulásának apropója egy olyan mű bemutatása volt, amelyet egy akkoriban elhunyt fiú írt: Veress Mihály A tékozló fiú című gitáros oratóriuma. Ennek bemutatása után 1990-ben Hikisch Zoltán megírta a Jézus a kereszten című gitáros oratóriumot. A két nagyszabású mű betanulása, bemutatása jól sikerült, így tovább folytatódtak a próbák. Az énekkar nagyrészt amatőr, de lelkes fiatalokból állt és áll a mai napig. Mindezek után spirituálék és ifjúsági gitáros dalok kerültek sorra. Néhány év elteltével komolyzenei egyházi művekkel is folyamatosan bővült a repertoár.

A kórus 1998 óta már rendszeresebben szolgál a vasárnapi istentiszteleteken, 1999-ben pedig hivatalosan a gyülekezet énekkara lett. A Rezessy László által vezetett idősebb énekkar befejezte működését, és az énekkari pecsét átadásával hivatalosan is átadta a nevet: Budahegyvidéki Evangélikus Énekkar.

Az énekkar tagjai a megalakulása óta eltelt harminc év alatt – a természet rendjének megfelelően – cserélődtek. Létszámuk folyamatosan változik, általában 15-20 fő között mozog. Az alapító énekkari tagok napjainkban már együtt énekelnek, zenélnek gyermekeikkel.

Az énekkar jelentősége gyülekezeti szempontból az is, hogy ez egy olyan alkalom, ahol a korosztályokat összefogva fiatal és kevésbé fiatal is együtt tud lenni.

A kórus a kezdetek óta gyülekezeten belül, valamint egyéb belföldi és külföldi helyeken szolgál. Megalakulásuk óta közel 250 szolgálatot tudhatnak maguk mögött.

2017 decemberétől gyerekekből álló kis zenekart is szervezett Hikisch Zoltán, hogy a nagyobb egyházi eseményeken az énekkarral együtt szólalhassanak meg. Ők a Budahegyvidéki Ifjúsági Zenekar, akikkel remélhetőleg folyamatos munka kezdődhetett el.

Napi ige

Megfeledkezik-e csecsemõjérõl az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha õ meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! (Ézs 49,15)

Mert meg vagyok gyõzõdve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendõk, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétõl, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. (Róm 8,38?39)