Budapest-Kelenföld

Gyülekezetünkben az ezerkilencszázharmincas évektől folyamatosan működik énekkar, alapítója Weltler Jenő volt. Később, 1943–51 között Kapi-Králik Jenő vezette az énekkart, akit Sulyok Imre zeneszerző váltott. Sulyok Imre ötvennégy éven keresztül volt a gyülekezet orgonista-kántora. Az énekkar vezetését 1980-ban Bence Gábor kapta meg Sulyok Imrétől, mára tehát majd negyven éve áll a kórus élén.

Oratorikus művek előadásában az énekkar kíséretére szerveződött 1987-ben a gyülekezeti kamarazenekar, amely – az énekkar gyakorlatához hasonlóan – a munkaévben hetente tart próbát. A zenekar koncertmestere megalakulása óta Hoós Andrea hegedűművész.

A kórus létszáma húsz-huszonöt fő, a zenekar tíz-tizenöt zenészből áll.

Az együttes átlagosan havonta szolgál a gyülekezet istentiszteletein. Nagyünnepek idején természetesen gyakoribbak a szolgálatok is. A nagyünnepek másnapján, tehát évente háromszor, az együttes „nyitott éneklést” szervez, amely alkalomkor bárki zeneszerető bekapcsolódhat a kórusba vagy a zenekarba, ha a szolgálat előtt másfél órával részt vesz a próbán.

Önálló egyházzenei hangversenyt évente két alkalommal tartunk: októberben, a templomszentelési évforduló idején és nyár elején, a munkaév zárásakor. Harmadikként ide számíthatjuk a szinte minden évben más passiói szolgálatot is.

Törekvésünk az, hogy a zeneegyüttes tevékenysége méltó módon illeszkedjen az istentiszteleti liturgiába, s ne váljon öncélú művészkedéssé. Az együttes repertoárján elsősorban barokk oratorikus művek (kantáták, egyházi koncertek) szerepelnek, valamint a későreneszánsz és a korabarokk kor német evangélikus egyházi zenéje (motetták, korálfeldolgozások). Gyakran szólaltatunk meg XX. századi magyar művet is, elsősorban Sulyok Imrének az együttes számára készített kompozícióit.

Napi ige

Megfeledkezik-e csecsemõjérõl az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha õ meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! (Ézs 49,15)

Mert meg vagyok gyõzõdve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendõk, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétõl, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. (Róm 8,38?39)